az a " kis csitri " arc, ami egykor volt,
fitos orr, barna kacér szem vigyorog,
fiatal szívem csak érted dobogott.
Tíz év telt el, hogy nem láttam már arcod,
boldog családban neveled a fiad,
lelkünk megvívott már megannyi harcot,
szerettük egymást, mára emlék marad.
Tavasz jött el újra, és szerelmi dal
felveri a néma hajnali csendet.
Nótájával a rigó fészkébe csal
egy tojót, s dala felveri a kertet.
Énekében szól szerelmi diadal,
mi nekünk egykoron nem adatott meg.
