zsíros testbe, rabul ejtett lélek.
Gnóm vonásod undorral gúnyolják
az emberek. Valód nem látják.
De a mottód mindig ez lesz Haver:
" A lelked már senkit sem érdekel. "
Nem tudod, mi értelme még élned.
Féreg vagy. Nem kíván a nejed,
őrülten vágyódsz már a szexre,
esküt tettél az örök hűségre.
De a mottód az lesz mindig Haver:
" A lelked már senkit sem érdekel. "
Csak bámulsz a meztelen testére,
vissza gondolsz az első estére,
vad ölelés, csókok közepette,
jutottatok el a fellegekbe.
De a mottód mindig egy van Haver:
" A lelked már senkit sem érdekel. "
Esténként átöleled pizsamáját,
érezni akarod az illatát,
üresen ásít a jéghideg ágy,
kielégítetlen marad a vágy.
És a mottód nem lesz más Haver:
" A lelked többé senkit sem érdekel. "
