rét, hűs patak, egy tó, erdőszéli ház,
sétáltál a parton, lépted csupa báj,
rád nézek, s tekinteted megbabonáz.
Átölellek, ajkad mint nyíló virág
várja, hogy megporozza méz ízű csók.
Megborzongok.Oly régóta vágytam rád,
nektárod hűs ízétől enyhül a szomj.
Tested puha, bársony gyepszőnyegére,
fáradtan lehajtom fejem. Gyengéden
simogatlak, és örömtől remegve
eggyé válunk vad szenvedély hevében.
Ezt az érzést élném meg minden este.
ÖRÖKKÉ! Várva a megváltó véget.
