Az első szerelem

Szent Ivánnak forró havába',
estem szerelemnek tavába.
Tüzes táncot járt félénk szívem,
egy tünemény jött szembe velem.

Egy szőke sellő játszott híven,
sosem hagy el, ígérte nékem.
Dús ajkait felém nyújtotta,
égető volt méz ízű csókja.

Remegett teste, hozzá értem,
hevesen vert szíve éreztem,
test a testhez simult, ölelve
heveredtünk a zsenge fűbe.

Feszes mellén apró bimbói,
olvadtak nyelvemen rózsái.
Bőrén éreztem az illatát,
vadul csókoltam száját, nyakát.

Óvott az öreg tölgy árnyéka,
éledt testünk minden játéka,
felizgult, nedves lett szemérme,
a vágytól megfeszült a teste.

Lassú táncot járt, forrt hevünk,
félve, hogy ütemet tévesztünk.
Fokozódott a tánc ritmusa,
mi sóhajként eggyé olvadva.

Örök emlék maradsz kedvesem,
mert első nőm voltál én nekem
kit szerettem, és férfi lettem,
szerelemből így leckét vettem.

Függönybe zárt horizont

Úgy élt ő, mint minden tizennyolc éves lány,
hitt a szerelemben, családról álmodott,
élete nem gyötrelem lesz és a magány,
amilyent egy elrontott műtét rászabott.

Először lépésekre kellett figyelni,
járni tudott csak óvatosan, tipegve,
a jégen elcsúszott, nem tudott felállni,
betegsége fogva tartotta örökre.

Ötvenkét évig mindig erőt vett magán,
imáiban kéri az Úr segítségét,
falnak simulva lépdelt, az előszobán
ki a konyhába, így élte az életét.

Egy nap, tett egy mozdulatot, s eldőlt a szék,
megütötte magát, s messze a segítség,
többé nem fog járni, poroszkálva mint rég,
ágyhoz kötve mindig, még el nem jön a vég.

De erőt vesz magán, nap mint nap felállva
próbál járni, de gyenge lába megrogyott,
ágyhoz kötve, néz szobája ablakára
látványa lett a függönybe zárt horizont.

Meghalni kellene!

Meghalni kellene elmenni csendben,
lehunyni szemem örökre egy este,
átaludni magam az ismeretlenbe.

Meghalni kellene, szólni apámmal,
elmondani ,mi történt a családban,
s mennyire égetően fáj a hiánya.

Meghalni kellene,látni keresztapám,
bocsánatot kérni, hogy nem búcsúztam,
de ő elment tőlünk hirtelen,csendben.

Meghalni kellene, a másvilágon,
elfeledni hogy az élet ne fájjon,
és mardosson mindenkit kínzó hiányom.

Meghalni kellene, elmenni csendben,
lehunyni szemem örökre egy este
átaludni magam az ismeretlenbe

Te vagy

Te vagy az élet, te vagy a végzetem,
Mona Lisa, amikor rám mosolyogsz,
milói Vénusz, akivel élhetek,
Lillám, múzsám, szerelmem, a mindenem,
Madonna, mikor tangót táncolsz velem,
Sharon Stone, romantikára vágyom,
Szűz Mária, vigyázó védőszentem,
nyitott könyv számomra, ha szeretkezem,
éltető kenyér , én mindig éhezem,
édes bor , csókodra szomjazik testem,
a Bibliám, mert erősíted hitem,
égető,nem múló kínzó gyötrelem,
s rám tör hirtelen a fájó szerelem,
napfény, simogatod szomorú lelkem,
Föld anya, magomat beléd ültetem,
tűzhányó, lávaként tör az érzelem,
Hold, világítasz utamon ne féljek,
az oxigén , nélküled nem létezem,
e csodás Világ mind te vagy, kedvesem!

Szeretem

Szeretem a szemed kéklő sugarát,
szeretem az arcod bájos mosolyát.

Szeretem ha szád, nyíló piros rózsa,
kehely ajkadnak mézízű a csókja.

Szeretem a hajad, ha válladra hull,
aranyfényű napsugár, hozzád simul.

Szeretem a jövőt, dér lepi hajad,
szívem te még mindig, csodálatos vagy.

Szeretem alakod, ha csábos marad
síromnál, ha rajtam a halál mulat.

Szeretem a karod, ölel, ha jövök,
átfont és szorosan hozzád kötözött.

Szeretem a lábad, mikor felém lépsz,
az utat melyen jársz és virágot tépsz.

Szeretem az ágyunkat, melyben alszol,
mindig rólam álmodsz, s vágyam hajszol.

Szeretlek téged, belőled csak egy van,
csak az enyém, s ölellek karjaimban.

Álmom

Ne hidd, hogy kialudt bennem a tűz,
hisz minden álmom a karodba űz,
várom, hogy láthassam arcodat,
s halljam lágy, fuvola hangodat.

Hiányzol! És talán én is neked,
ha lehunyom szemem, itt vagy velem,
ölel, szorít perzselő karom,
mellettem fekszel az ágyamon.

Csókollak, érzem tested melegét,
nyakadon verő szíved ütemét,
enyém vagy, már nincsen tiltott pont,
mi vad vágyaimnak gátat vont.

Simogatom tested selymes bőrét,
hálás vagyok minden perc örömért,
izgatom a kicsiny kis pontot,
gyöngéden hajamat borzolod.

Eggyé válik testünk, izzón, forrón,
tangót hallgatunk az öreg magnón,
asszony leszel,gyermekem anyja,
kiben megfogan e apró csoda.

Álomkép

Rólad álmodtam tegnap éjjel,
ölelkeztünk vad szenvedéllyel,
testünk-egy lágy harmóniára-,
táncolt szerelmünk dallamára.

Néztem arcod rezdülését,
átszellemült, csodáltam fényét,
ajkadhoz hajolva hallgatom,
a kéjtől felszálló sóhajod.

Ittam a csókod perceken át,
eltelnek a szerelmes órák,
alszol, fejed nyugszik vállamon,
fáradt tested magamhoz vonom.

Gyönyörű vagy, boldognak látszol,
ajkad szélén mosolyod táncol,
veled élnék egy életen át,
s már reggel váltja az éjszakát.

Felkelek, s véget ér az álom,
itt marad őrjítő magányom,
mohón várok minden éjszakát
hogy újra éljem ezt a csodát.

Egy öreg Oroszlán keservei.

Nejem régen volt már egy igazi vadmacska,
ma már csak egy szelíd, doromboló kiscica,
kihűlt a vágy belőle, hideg a szerelem,
társadalmi munkát végez ingyen a neten.

Irigykedve hallgatom, mily vad csaták dúlnak,
se szeri, se száma a sok kéjháborúnak,
de minden hiába, a hiba bennem van tán,
nem vagyok más, egy fogatlan öreg oroszlán,

ki szomorúan, éhesen nézi a vadat,
tudja jól, ma sem ejt el semmit, hoppon marad,
hiába hajtja a kielégítetlen vágy,
nevet rajta a vad, öreg ez az oroszlán!

Bánja már szegény, hogy nem Párducnak született,
vagy kecses Gepárdnak, ki sebesen fut, s edzett,
Leopárdnak, ki egy igazi akrobata,
vagy elefántnak, kinek hatalmas agyara.

Így él most ő, öregen, keserű magányban,
hiába talált társat ebben a világban,
foga sincs harapni, testét égeti a vad kéj,
száműzte egy beteges, pusztító szenvedély.