Néger csók

Már olyan régóta nem érzett a szám,
csókod íze sem olvad már nyelvemen.
Rég volt mikor kibontottam a ruhád,
testeden halkan susogott a selyem.


Vágyom ismét beszívni az illatod,
megkóstolni, érezni benned a jót,
harapni kérged, nyelni édes valód,
régen imádtalak Téged. Néger csók.

Halottak napján

Mennyi fájó érzés örvénylik bennem,
szomorú, bús emlék ma már csak a múlt,
elment mind, kiket szerfelett szerettem,
arcuk egy elsárgult fotón, megfakult.

Bár emlékük eleven, örök marad,
mint szakadozott film, lassan lepereg.
Elnémul csendben. Alig hallik a hang,
olyan távoli, oly fájdalmas a csend.


Megállok nyughelyeteknél egy percre,
szélükön gyertyák eleven lángja ég,
rátok gondolok, könny szökik szemembe,


tudom, odaát találkozhatunk még.
Sok a tennivalóm, nem fejeztem be
létem e Földön, vár rám sok boldog év.