Szeretnélek csókolni

Szeretném végre csókolni a szád,
átölellek, érzem tested remeg,
mélyet sóhajtasz, becsukod szemed,
úrrá lesz rajtad a bódító vágy.

Lepereg rólad lassan a ruhád,
vágytól ég újra, elernyed a test,
szerelem ízétől édes az est,
befogad magába féltőn az ágy.

Fehér lepelbe öltözik a táj,
újjá éled meleg dunyha alatt,
álmosan ásít, a tavaszra vár.

Napsugara olvasztja a havat,
jeges lelkem ismét felolvad már,
s új élet fogant a paplan alatt.

Búcsúszonett

Véget ért egy álom, most felébredek,
álmodtam, hogy voltál, táncoltam veled,
álomkép az arcod, csillogó szemek,
álomszép mosolyod emlék lesz nekem.

Véget ért egy álom, képzeltem csupán,
minden bátorító szót akkor délután.
Olvastad versem, könnyet ejtsz talán,
másképp érzel irántam ezek után.

Véget ért egy álom, vár a valóság,
színes lombruhába öltözött a táj,
könnyet ejt, búcsúzik a nyári világ.

Szürke ködköpenyében suhanva jár
az Ősz, nyomában eltaposott virág,
üvölti velem tovább, " Mennyire fáj! "