Nézem a szobát, most üresen áll,
nincs tőle üzenet, nyom nélkül jár,
nem tud megbántani, mindegy, mit mond,
tudom, hogy elfelejt, ez itt a gond.
Múlatom az időm, iszom
a borom, költöm a pénzem,
de ez nem én vagyok. Bánom
hogy nem vagy, nézem fényképed.

Ez nem tesz engem jobbá,
nem tesz engem dühössé,
nem tesz engem könnyűvé,
nem tesz engem boldoggá,
nem tesz engem boldoggá.

Jó a szobában, te is szeretnéd,
az ágy, két szék, az asztal, sok emlék,
hiányod ismét térdre kényszerít,
reszket a levél, fúj a hideg szél.
Szeretlek! Fáj, hogy nem kellek,
újra magam alatt vagyok.
Annyira rossz ez az élet!
de másnak lenni nem tudok.

Ez nem tesz engem jobbá,
nem tesz engem dühössé,
nem tesz engem könnyűvé,
nem tesz engem boldoggá,
nem tesz engem boldoggá.

Mindegy neked mit mondok, gondolok,
más lett volna, számodra sokkal jobb,
de füleden halkan kattan a zár,
nem érzed, az elutasítás fáj.
Múlatom az időm, iszom
a borom, költöm a pénzem,
de ez nem én vagyok. Bánom
hogy nem vagy, nézem fényképed.

Ez nem tesz engem jobbá,
nem tesz engem dühössé,
nem tesz engem könnyűvé,
nem tesz engem boldoggá,
nem tesz engem boldoggá.

Deep Purple. Don't make me happy

Szenvedés

Ülök a szobámban, bambán bámulok,
Szeretlek! az érzés részemről komoly.
Látom arcod, ajkadon kacér mosoly,
szép szürke szemedben rám a nap ragyog.

Egyedül vagyok, egy láncra vert kutya,
száműzött, kidobott senkinek sem kell,
magányos szívem szerelmet már nem lel,
vonyítok fájón, de senki sem hallja.

Az asszony többé nem enged magához,
szíved kapuja nekem kulcsra zárva,
nyitját szomorú szavam sem találja.

Így élek örökké, megkötve egy fához,
szabadulást rab lelkem csak tőled vár,
enyhülést számomra más hoz, a Halál!

Fájó szavak

Még élek, nem felejtem el azt a napot,
mikor beszélgetésünk kis reményt adott,
olyasmit érzel mint még ezelőtt soha,
és könnyet ejt szemed, versemet olvasva.
Eltelt egy hét, mást mondott gyönyörű ajkad,
fülemben csengenek a fájdalmas szavak:
" Hogyan mondjam neked, hogy meg ne sértselek! "

Hittem benne, talán győz a gyengéd lélek,
az örök szerelem, mit irántad érzek,
belső ami fontos, a külső nem számít,
tévedtem, s már tudom, téged is ez csábít.
Sosem leszel enyém, bármit is tehetek,
a fájdalmas szavak folyton bennem zengnek:
" Hogyan mondjam neked, hogy meg ne sértselek! "

Állandóan hallom, többé már nem nyugszom,
vizesre sírom párnám, és ébren alszom,
fáj, éget, a bánattól megszakad a szív,
értem apám szavát, tudom, magához hív.
Küzdök ellene, többé ne legyen hallható,
a lelket kínzó, fájdalmasan alázó szó:
" Hogyan mondjam neked, hogy meg ne sértselek! "

Hallom, még erőlködve megremeg a kar,
súly ránehezedik, emelni nem akar,
hallom, még görcsbe rándul fáradtan a láb,
sanyargatásból elég mára, nincs tovább!
Hallom, és testem ismét új erőre kap,
legjobb doppingszer erre a fájó szavak:
" Hogyan mondjam neked, hogy meg ne sértselek! "

Kijózanítottál. Többé nem élhetek
kényelmesnek hitt, és unalmas életet,
sikerüljön végre érted csatát nyernem,
s ne szánalom legyen velem a szerelem.
Rossz emlék lesz egyszer majd a szánalmas múlt,
fájó szavakat hallva, torkom elszorult:
" Hogyan mondjam neked, hogy meg ne sértselek! "

Eszedbe jutok, ha megcsal a szerelem,
és lelked megalázva állsz majd sebzetten,
könnyet ejtsz miattam, a boldogság ott volt,
csak nyújtanod kellet volna felé karod.
Nem leszek. Vigaszt a lelked hiába vár,
A fájó szavakkal a sír magába zár.

Nekem csak szerelmed kell.

Érzem, nem vagyok közömbös neked,
felkavar, nem nyugszik meg a lélek,
vázádban szárad egy csokor rózsa,
könnyet ejtsz nézve, s versem olvasva.

Érzed, örök lenne a szerelem,
megbecsülés vár, nincs több gyötrelem,
életed más dimenzióba lép,
kezed sosem engedi el egy kéz.

Gyötrődik lelked, igent mond az ész,
előtted a fénykép, vissza más néz ,
idősödő ember, kissé molett,
és a szép jövőt legyőzi a nem.

Tudom, hogy nincs Isten, nincs segítség,
hiába kér az összekulcsolt kéz.
könyörgésem nem hallja meg senki,
páros magányban fogok élni.

Tudod, hogy akarlak, nekem nem kell
lottó főnyeremény, csak szerelmed.
Álom számomra a boldog élet,
régóta vágyott gyümölcs, egy gyermek.

Talán egyszer még rám süt a nap,
ölelem tested, forrón, csókollak,
füledbe súgom vágyva: " Szeretlek! "
még élek a Földön, el nem engedlek.

Már csak emlék az álom,
mikor egy csók még csók,
és sóhaj csak egy sóhaj,
de minden megszépülhet
Az idő múlásával.

S mikor két szerelmes udvarol
mindig mondják: " Szeretlek",
akkor nem számít,
hogy mit hoz majd a jövő,
Az idő múlásával.

Holdfény, szerelmes dalok,
Szenvedéllyel teli két szerelmes szív,
csupa féltékenység és gyűlölet,
Mert nő kell a férfinak, s hogy legyen párja,
ezt a tényt senki sem tagadhatja.

S marad a régi történet,
küzdés, szerelem és dicsőség,
és amikor végleg elhal,
szívesen emlékszünk szerelmünkre,
Az idő múlásával.

Holdfény, szerelmes dalok,
Szenvedéllyel teli két szerelmes szív,
csupa féltékenység és gyűlölet,
Mert nő kell a férfinak, s hogy legyen párja,
ezt a tényt senki sem tagadhatja.

Már csak emlék az álom,
mikor egy csók még csók,
és sóhaj csak egy sóhaj,
de minden megszépülhet
Az idő múlásával.

ZZ TOP: As Time Goes By

Elbocsájtó szép üzenetem

Ne bánd meg soha, hogy gyönyörű vagy!
Sorsod, hogy érted megannyi férfi szív,
fetreng megalázva, s még lábad sárba tapossa
tűri, ezer sebből vérezve a kínt.

Ne bánd meg soha, hogy pillantásod elvarázsol!
Beteljesületlen vágy marad csak az álom,
viszonzatlan szerelem, egy kacér mosoly,
könnyemmel párnámat áztatom.

Ne bánd meg soha csodás lényed!
Hisz haragudni rád nem lehet,
mert megolvad tőled a jégbe zárt lélek,
felszínre törnek, az elfojtott érzések.

Ne bánd meg soha, magad vagy a VÉGZET!
Buta kis költőcske miattad szenved,
enyhíti fájdalmam az írás, s idővel
begyógyul majd a mélyen ütött seb.

Ne bánd meg soha, hogy voltál!
Szíved ne marja lelkiismeret furdalás,
mert én arra születtem, hogy szenvedjek,
s még élek, a boldogságot keressem.

Ne bánd meg soha, hogy gyönyörű vagy!
Sorsod, hogy érted megannyi férfi szív,
fetreng megalázva, s még lábad sárba tapossa
tűri, ezer sebből vérezve a kínt.