Nézem a szobát, most üresen áll,
nincs tőle üzenet, nyom nélkül jár,
nem tud megbántani, mindegy, mit mond,
tudom, hogy elfelejt, ez itt a gond.
Múlatom az időm, iszom
a borom, költöm a pénzem,
de ez nem én vagyok. Bánom
hogy nem vagy, nézem fényképed.

Ez nem tesz engem jobbá,
nem tesz engem dühössé,
nem tesz engem könnyűvé,
nem tesz engem boldoggá,
nem tesz engem boldoggá.

Jó a szobában, te is szeretnéd,
az ágy, két szék, az asztal, sok emlék,
hiányod ismét térdre kényszerít,
reszket a levél, fúj a hideg szél.
Szeretlek! Fáj, hogy nem kellek,
újra magam alatt vagyok.
Annyira rossz ez az élet!
de másnak lenni nem tudok.

Ez nem tesz engem jobbá,
nem tesz engem dühössé,
nem tesz engem könnyűvé,
nem tesz engem boldoggá,
nem tesz engem boldoggá.

Mindegy neked mit mondok, gondolok,
más lett volna, számodra sokkal jobb,
de füleden halkan kattan a zár,
nem érzed, az elutasítás fáj.
Múlatom az időm, iszom
a borom, költöm a pénzem,
de ez nem én vagyok. Bánom
hogy nem vagy, nézem fényképed.

Ez nem tesz engem jobbá,
nem tesz engem dühössé,
nem tesz engem könnyűvé,
nem tesz engem boldoggá,
nem tesz engem boldoggá.

Deep Purple. Don't make me happy