Szél kavarja, korbácsolja az avart,
sárga ködfüggönybe öltözik a táj,
minden élő reszket, mélyen fejet hajt,
gyökerüket vesztve dőlnek ki a fák.
Mint a vihar, olyan hirtelen jöttél,
vadul, felkavarva kihűlő szívem,
szerelmed most erősebb lesz a hitnél,
naiv voltam, belátom, hogy tévedtem .
De elszakadt az összetartó kötél,
eltűntél újra, üres lett életem.
Messze fújja az avart, tombol a szél,
gyászruha alatt titokban tavaszt vár,
meghajol előtte, a haláltól fél,
öreg testét a fájdalom járja át.
A nappal aranyló fénysugarat fest
az égre, melegséget áraszt a vágy
arcod mosolyában,újra itt az est.
Feléledek. A remény sugara vagy,
kacér bogárszemed napsugarat vet
szívemre, és felenged az örök fagy.
Beült az autóba, s elindult a megbeszélt helyre. Ideges volt, fel s alá járkált, nem tudta melyik irányból fog megérkezni a lány. A távolban feltűnt egy árny, megismerte benne őt. Mikor közelebb ért, elmosolyodott, kicsit erőltetnek tűnt, még is az a bájos, csitris mosoly volt, mibe 30 évvel ezelőtt beleszeretett. Átadta a virágot, puszit nem adott, nem akart erőszakosnak látszani.
- Virágot a virágnak.
- Köszönöm.- felragyogott a szeme - Igazán nem kellett volna. Még sosem vittem haza virágot.
- Hova menjünk beszélgetni, ahol nem zavar senki minket? Tópartra, vagy a hegyekbe?
- Inkább egy tó partjára. Imádom a vizet. Ilyen hideg van,- megfogta a fiú karját, hideg volt a keze mint a jég- ebben a szép napsütésben majd felmelegszem.
Beültek az autóba, s elindultak. Beszélgettek. Lényegtelen dolgokról, de arra jó volt, hogy kicsit oldódjanak. Nehéz volt az utat figyelni, folyton a lány arcát nézte. Szép volt, s az idő múlása még szebbé varázsolta. Megérkeztek, kiszálltak az autóból, a lány levette a pulóverét, ujjatlan felsőben volt, s a fiú szemei rögtön megakadtak a lány mellein. Még most is szépek voltak, feszesnek tűntek, de emlékeiben mintha nagyobbak voltak. Látszott, hogy sokat volt a napon, hiszen a nyári szünet miatt eddig nem találkozhattak, mert a fiával járt ki a strandra. Inkább a fiú beszélt, őszintén az eddigi életéről, de a lány nem mondott el sokat magáról. Érezte van valami amit nagyon titkol és ezt nem akarja megosztani vele. Azt megtudta, ő sem egy boldog, meghitt kapcsolatban él, sokszor a gyerekkel mennek üdülni kettesben, ha megy az élettárs is, akkor félidőben hazautazik. Azt is megtudta, hogy majdnem végzetes baleset érte a lányt, a gyerek jól tanul, s ő ad erőt elviselni a megaláztatásokat. Repült vele az idő, jó volt hallani ahogy beszél. Erőt vett magán, kinyújtotta a kezét a pad támaszán, hátha hátradől majd, s akkor megöleli, magához szorítja , megcsókolja, s többé nem engedi el magától.
- Dél van. - nézett a lány az órájára- Mennünk kell, hamarosan megjön a kölök a suliból és még a bankba is el kell mennem.
Elindultak haza, s végre megtört a kínos hallgatás, fény derült a nagy titokra.
- Nem feküdtem le a terhességem félideje óta senkivel. Nem engedek senkit sem közel magamhoz, csak a fiam van, másnak nincs helye az életemben. De nekem ez így jó, nincs kedvem változtatni rajta.
Megérkeztek a bank elé.
- Próbáljuk meg együtt. Az első alkalom után úgy is kiderül, hogy folytatjuk, vagy csak egy emlék lesz ez is. Ha folytatjuk, akkor talán örökké tart majd.
- Nem lesz sem első, sem következő alkalom. Egyszerűen nem leszek a tied sosem. Barátok lehetünk, de másra ne számíts.
Feldúlt volt a lány, becsapta az ajtót, hátra sem nézett, úgy ment el.
Hazament, leparkolta az autót, s elment a patikába. Vett 3 doboz altatót, a legerősebbet amit csak vény nélkül lehet kapni. Vett a kisboltban egy üveg rumot is. Este megvárta amíg az asszony elmegy dolgozni, leült a számítógép elé, s egy levelet kezdett el írni a lánynak. Közben kortyolgatott a rumból, s lassacskán beszedte a gyógyszereket is.
Ezt írta:
Búcsúlevél
Mire elolvasod a levelemet, már nem leszek az élők sorában. Tettemért talán megbocsájtást remélhetek a Menny kapujában, hiszen eddigi földi életem a Pokolban telt el. Önző módon hazudtam neked, remélve, hogy azt a kis időt ami még az életemből hátra van, veled élhetem le.
Beteg vagyok. Gyógyíthatatlan. Szerintem már csak hónapok lennének hátra, az orvos szerint még 5 év, ha használ a kemoterápia.
Örültem, hogy végre rád találtam ismét oly sok év után. Hittem, hogy a sors keze van benne, hiszen az én házasságom is romokban hever, s azután a csodálatos nap után amikor órákat beszélgettünk, megtudtam te sem élsz egy derűs, boldog kapcsolatban. A Sors ismét egymásnak rendelt.
Emlékszem nagyon szerettelek, szerettem hozzátok járni, hiszen megtapasztalhattam mennyire vendégszeretőek és családcentrikusak az alföldi emberek. Érted kezdtem el népi táncolni, hogy minél többet legyek a közeledben. De elkövettem egy nagy hibát akkor ott a lépcsőház pincéének a lépcsőjén, hiszen vártad, hogy megcsókoljalak, én meg le csitriztelek. Emlékszem, megígértem neked, hogy bárhol is fogsz élni, bármerre is visz a Sors bennünket, megkereslek téged.
Az életünk utána fordulatot vett, te megismerkedtél egy fiúval, én próbáltam új kapcsolatot teremteni, de minden discoban ott voltam, és sírt a lelkem ahányszor csak megcsókolt az a srác. Egy este eltüntetek, s én egy kis idő múlva követtelek benneteket. Rosszul lettem amikor megláttam a nővéredék ablakából kiáramló fényt, a szívem hasadt meg, mert akkor éreztem, végleg az övé leszel, neki áldoztad fel az ártatlanságodat. Fecsegett, dicsekedett azzal amit tett, s hogy te mennyire véreztél az aktus után. Nagyot hallgattam, hiszen tudtam ezt mind azért mondja, mert tudta mennyire fáj nekem. Sosem mondanám el az intim dolgaimat senkinek arról, akit szeretek. Voltak nekem is szerelmeim, meg egy rosszul sikerült házasságom is. Amikor véget ért, egy szép nyári napon ismét rám mosolygott a szerencse, hiszen ott sétáltál előttem az édesanyáddal. Már köszönni szerettem volna, amikor egy magas fickó lépett mögéd, és megcsókolt. Én még váltam, te viszont kapcsolatban voltál, s ahogy elnéztem boldog voltál. Ott álltam leforrázva, megtörve.
Két év múlva együtt dolgoztam az unokaöcséddel. Mondta, hogy egyedül élsz, s nem mész férjhez addig, amíg én nős vagyok. De nekem akkor már komoly kapcsolatom volt, s őrlődtem, hogy ilyen gonosz tréfát űz velem az Élet. Talán azért mondta, hogy ismét össze hozzon bennünket, vagy csak azért, mert élvezte, ha tört szúrhat vérző szívembe. Hozzám közel dolgoztál, találkoztunk is egy párszor, s a kevés beszélgetésünk alkalmával vártam, hátha megnyílsz, s én elgondolkodhatom újra az életemről.
De eltűntél hirtelen, munkatársnőd a kérdésemre azt válaszolta:- Nem gondolod, hogy az életed végéig rád fog várni! Gyereket vár, férjhez ment.
Azóta már eltelt tíz év, s boldog lettem, amikor jelöltél az egyik internetes oldalon. Annak még jobban, hogy találkoztunk, s beszélgettünk. Nagy erőt kellett vennem magamon, hogy ne tegyek olyasmit, amivel elronthatnám az új találkozást, egy ölelés, suta csók, és végleg megölném a barátság törékeny kötelékét. De valami nagyon megkeményítette a szíved, s vastag falat építettél magad körül, várárkod vízébe fullad minden gyengéd próbálkozás, mellyel bevehetné bárki is betonbunkered.
Most búcsúzom tőled, mert nem tudok sem a fizikai, sem a lelki bánatommal tovább élni. Egyedül vagyok, magányos, kitaszított, nem kellek senkinek sem. Élj vidáman tovább, neveld fel gyermekedet. Szeresd olyan tiszta szívből, ahogy én szerettelek téged. Vigyázok rád fentről, nem engedem, hogy bajod essék.
Örök szerelemmel, a síron is túl!
Szeretném őrizni álmod minden éjjel,
méz ízű csókod nyelvemen érezni,
ölelni tested forrón, szenvedéllyel,
minden este veled vadul vétkezni.
Ősz van. Arcomra mély barázdaredőt
szántott félévszázad bánata, búja,
deresre festi hajam már az idő.
Átölellek, ajkad mint nyíló virág
várja, hogy megporozza méz ízű csók.
Megborzongok.Oly régóta vágytam rád,
nektárod hűs ízétől enyhül a szomj.
Tested puha, bársony gyepszőnyegére,
fáradtan lehajtom fejem. Gyengéden
simogatlak, és örömtől remegve
eggyé válunk vad szenvedély hevében.
Ezt az érzést élném meg minden este.
ÖRÖKKÉ! Várva a megváltó véget.
Tíz év telt el, hogy nem láttam már arcod,
boldog családban neveled a fiad,
lelkünk megvívott már megannyi harcot,
szerettük egymást, mára emlék marad.
Tavasz jött el újra, és szerelmi dal
felveri a néma hajnali csendet.
Nótájával a rigó fészkébe csal
egy tojót, s dala felveri a kertet.
Énekében szól szerelmi diadal,
mi nekünk egykoron nem adatott meg.
Amerre az utam vezet,
fába véstem a nevedet,
Aj da da da, da da da da.
Eltemetem a bánatot,
elhagyom e világot,
Aj da da da, da da da da.
Édes rózsám ne sirassál,
síromra virágot hozzál,
Aj da da da, da da da da.
Ha bimbóját leszakítod,
illatában benne vagyok,
Aj da da da, da da da da.
Neked nyílok minden évben,
el ne felejts többé engem,
Aj da da da, da da da da.
Csík zenekar: Én vagyok az, aki nem jó. című száma alapján.
