Rekviem

Már javában tombolt az " Indián nyár". A kopasz "Elvtársak" is letették az esküt, több idő maradt az öregeknek a szabadságokra, kevesebb szolgálat jutott ki nekik osztályrészül. Régen nem kapott levelet, nagyon várta, hogy újra írjon a kedves. Bár telefonon beszélgettek és elöntötte a szívét a lány csivitelő hangja, még is hiányoztak neki a gyöngy betűkkel megírt hosszú levelek.
Borsod megyei volt, a hosszú távollét megőrjítette. Nem enyhítette vágyódását az otthon után az sem, hogy társaival kijártak sörözni a városba. A Dunán-túlra vezérelte a sorsa, haza egy hónapban egyszer jutott, akkor is vért adott, mert az érte járó két nappal legalább egy hetet együtt lehetett a családjával. Most ez is kimaradt, hiszen a Bakonyban voltak hadgyakorlaton.
Sorakozót vezényeltek, sorba rendeződtek a folyosón, majd a század parancsnok felolvasta azoknak a nevét, akik szabadságra , eltávra, vagy szolgálatba mentek aznap. Neki megint őrségbe kellett mennie, mert az egyik kopasznak már a második nagyszülője halt meg alig egy hónapon belül.
- Ha ez így megy tovább, sosem jutok haza! Ennek a szemétnek jó nagy rokonsága lehet, ha havonta két rokona meghal!-zsörtölődött magában- Öreg létemre mehetek szolgálatba ismét, ráadásul őrségbe, amit nagyon utálok. De még négy hónap és vége lesz ennek az egésznek, és végre elvehetem az én Erzsikémet.
Készülődött a szolgálatra, éppen a málha zsákot nézte át, amikor levélosztás volt. Az alegység ügyeletes az ajtóban állt, hangosan olvasta a neveket, s mivel asztali teniszező volt, laza csukló mozdulattal a címzetthez dobta a levelet. Gyorsan járt a keze, ropogott mint a gépfegyver.
- Zalavári! Zalavári! Zalavári! Zalavári!- az utolsó éppen az órán landolt, ami miatt kitört a nevetés.
-Bezzeg ennek minden csaja ír, és minden héten kap levelet!- irigykedett, hiszen köztudott volt, hogy a jóképű Casanova nagy hódító. A család bikája, hiszen kezeli az anyósát, és a két kiskorú sógornőjét is. Amellett még a környező városokban is volt nője, ahol üzletkötőként megfordult.
-Egyszer ráfázol komám, mikor a csajok itt gyülekeznek a látogatón!-élcelődtek vele.
-Kökényessy!-mire eljutott a neve az agyáig már egy szép mell-levétellel landolt a levél az ágyán.Címzéssel felfelé ért ágyat, hirtelen megállt a munkában, és nézte a címzést. Nem tudta a szemét levenni róla. Azok a gyönyörű gyöngy betűk! Nem akart hinni a szemének. De nagyon várta már, fel is bontotta volna, ha nem kellene az alakuló térre menni eligazításra,s onnan szolgálatba. Betette a levelet a zubbonya zsebébe a szíve fölé. Itt jó helye lesz, amíg el nem tudja olvasni. Az őrszobán megkapták a lőszert, betáraztak, majd leadták a fegyvert. Beszélgettek, hiszen most ment ki az első váltás, s ő csak a harmadiknál lesz soros. 22.00-tól, 24.00-ig lesz az első etap. Álmos volt, aludt egy kicsit, hiszen ébren kellett lennie az éjszaka. Számíthattak ellenőrzésre, s most, hogy talán a hétvégén haza mehet, nem hiányzott neki a fogda.
-Ébresztő katona!-hallotta félálomban a társa hangját-Kezdődik a szolgálat.
Felsorakoztak liba sorba, ő az utolsó volt. Lassan haladt a sor, s egyre fogytak előle a társak. Végül ő is sorra került, elfoglalta az őrtornyot, a gépfegyvert és a málha zsákot maga mellé tette, leült, s elővette a levelet. Szíve a torkában dobogott, olyan izgatott volt. Nézte a címzést, s csak most vette észre, hogy azok a csodálatos gyöngy betűk szabálytalanok voltak. Kapkodva vésték a papírra őket. Balsejtelem, valami iszonyú rossz érzés fogta el. Elővette hadtáp kését és remegő kézzel vágta fel a borítékot.
" Drága János!
Tudom, hogy levelemmel fájdalmat okozok neked, de jobb ha tőlem tudod meg, hogy valaki mást szeretek.
Már régóta tart ez a kapcsolat, csak eddig nem tudtam megmondani neked, nem volt erőm hozzá, hiszen mindig elérzékenyültem amikor azokat a szomorú őzike szemeidet láttam. Pedig undorral feküdtem le veled, s fájt a színjáték amit játszanom kellett naponta, még itthon voltál. Találtam egy fiút, aki jobb az ágyban, és igen! A mérete! Most, hogy nem voltál itthon két hónapig, kiélveztem minden időmet, s most már történjen bármi, nem tudok tovább veled élni. Sajnálom ami történt, és hogy fájni fog neked, de a hazugság jobban fáj az embernek. Azt hiszem ez lesz a legjobb, én már a fényképeidet és a leveleidet is elégettem, a cuccodat meg átviszem a szüleidnek. Kérlek többet ne írj, ne telefonálj és ne is keress! Másik városba költözöm, az emlékedet kiszeretném törölni örökre.
Jó volt veled amíg jó volt, de már örökre vége! Legyél boldog más oldalán!
Erzsi."
Hirtelen megszédült, forogni kezdett vele a világ. - Mi van? Mi ez az egész?- kérdezte magától. elolvasta a levelet újra, meg újra, s elfogta a kétségbeesés. Szemeibe könny szökött, megtörölte és újra olvasni kezdett a ködfátyolón keresztül. Elővette a " szívmelegítőt ", amit a ruhák között csempészett be a málha zsákba. Meghúzta. Érezte, ahogy az ital égette a torkát. Melegség árasztotta el, majd ivott még egyet az italból. Bambán merengett a kárörvendő holdra, aki széles mosollyal nevetett feléje. Eszébe jutott az utolsó este. Csodás volt, élvezte minden percét. Úgy váltak el, hogy márciusban, Erzsi születésnapján tartják meg a lakodalmat. Látta maga előtt a gyönyörtől átszellemült arcot, hallotta az élvezettől felszakadó sóhajt.
- Istenem! Csak megjátszotta!-üvöltött az éjszakába.
Szép szőke hajú, kék szemű lány az Erzsi, feszes, " süvegcukor" mellekkel. " Csak a szájban olvad, s nem a kezedben." Elmosolyodott egy pillanatra. -Micsoda reklám szlogen lehetne! - A laposüveg tartalma lassan elfogyott, s kába volt a feje. Részben a gondolatoktól, részben az italtól. Zokogni kezdett, a kín jobban marta a testét, mint a lecsorgó pálinka a torkát. Maga mellé nézett, majd az órájára. Mindjárt éjfél. - Mi lesz, ha így látnak meg? Bár mindegy, Erzsimet nem láthatom többé úgy sem!- Farkasszemet nézett a fegyvere csövével. Mindenét elvesztette ezen az estén, nincs értelme élni. Bontani kezdte a bakancsa fűzőjét, majd lerúgta lábáról. Leakarta húzni a zokniját is , de részegsége a földre kényszerítette. Nehezen tápászkodott fel a földről. A gépfegyver csövét szájába vette, lábúját a ravaszra tette. Zokogott, elméje zavart volt, véget akart vetni a kínjainak.
-Kökényessy honvéd! - hangzott a messzeségből a neve.
Lassan kibiztosította a fegyvert, majd a lábújával meghúzta a ravaszt. Hatalmas robaj verte fel az éjszakai csendet. Nem dúlt többé a harc a toronyban. Koporsóján arany betűkkel ez állt: Kökényessy János Élt 21 évet.

Mónika

Bomba jó nő, angyali Démon,
mosolya, legszebb e világon,
s ha hallom lágy, fuvola hangját,
mint barát, imádom Mónikát!

Tűz ég, bogár barna szemében,
elolvadok, amikor nézem,
álmomban csodálom a báját,
mint barát, imádom Mónikát!

Tengernyi bánatom, meghallgat,
elsírhatom fájó gondomat,
tanáccsal lát el, s iszom szavát,
mint barát, imádom Mónikát!

Ismer, hisz olvassa műveim,
véleményt mond róluk, ez segít
megírnom a rengeteg csodát.
Mint barát, imádom Mónikát!

Hálával tartozom, még élek,
feltörnek bennem az emlékek,
öregen, szemüvegemen át.
Örökké imádom Mónikát!

Apám

Ím eljött ismét az ünnep,
könnyemet titokban törlöm.
Az élet sosem volt könnyebb,
nem tudom, milyen az öröm.

Páros magányomba zárva,
mint egy bús, bánatos barom,
búmat borba fojtóm még ma,
régmúlt dalait hallgatom.

Eszembe jutsz drága apám.
-gyermekként játszottál velem,-
Puha kézzel simogattál,
s most, nagyon hiányzol nekem.

Emlékszem, mikor rönköket
széleztünk a fűrész gépen,
súlytól kezem megremegett.
Ököllel találtál képen,

sokáig csengett a fülem.
Először, és utoljára
vertél akkor jól meg engem,
nem ütöttél többet, soha.

Tanítottad nekem szakmád,
s a gyalu siklott sercegve,
forgácskígyót tekert a fán,
arannyá vált a kezedbe'

minden, mit szívből csináltál.
Faragtunk sok hintalovat,
a körhintán büszkén ugrál,
s várják a vad lovasokat.

A bölcső is, mely hintázva
ringatott alvó gyermeket,
kalocsai mintát festve,
népies jelleget kapott.

Az ágyam is, mit csináltunk,
-és a sok bútor és ablak-,
még mindig ott áll szobámban
vidámak voltunk, boldogok.

Nem sejtettük mi vár reánk,
betegség dönt le lábadról,
körbe jársz a ház udvarán,
s magadban halkan búcsúzol.

Búcsúzol már az udvartól
unokák itt kezdtek járni,
búcsúzol a kis műhelytől
többé már nem fogsz dolgozni.

S most itt állok sírod szélén,
elszívok veled egy slukkot,
pálinkát tuszkolsz most belém,
s érted egy imát mormolok.

Szeress!

Szeress!- bogárszemű asszony.
Szeress!- vörös hajú Démon.
Szeress!- s meghalok csókodért.
Szeress!- ahogy senki másért!


Szeress, fájó gyűlölettel!
Szeress, égető szeretettel!
Szeress, magányodban! Sírva.
Szeress, ha fekszem a sírba!
Szeress, nevemet suttogva!
Szeress, értem lángra gyúlva!
Szeress, ha felébredsz reggel!
Szeress, ha elalszol éjjel!
Szeress őrült szenvedéllyel!
Szeress mindig, ha felednélek!
Szeress akkor is, ha porba hullok!
Szeress! Csak ennyit kívánok.

Fényevesztett hintaló

Gyí, gyí, vágtass te ló,
vad, szilaj fekete paripa,
sárkány hányta lángtengerébe,
ágaskodj fel a vörös égre.


Gyí, gyí, vágtass te ló,
éhes, vad kutyákkal nyomodba
aszfalt mezőt mélyen felszántva
patád vezérelje utadat.


Gyí, gyí, vágtass te ló,
légy az első minden csatában,
ellenfeleidet alázva ,
diadalmaskodj a világba'.


Gyí, gyí, vágtass te ló,
lobogjon sörényed a szélben,
álmom vágya te vagy,száguldva
repítsz a végtelen pusztába.


Gyí, gyí, vágtass te ló,
csodás álmomból felébredve,
itt állsz előttem mint egy fakó,
régi fényét vesztett hintaló.

Félrelépés

Másnaposan ébredt, szájában érezte a tegnapi italhegyek ízét. Zúgott a feje, rosszul volt, hányni szeretett volna, de nem tudott. Egy eljegyzési bulin volt Egerben, az unokaöccsének ment el az esze, hiába akarta lebeszélni róla. A menyasszony panziójában tartották, a szerelmen kívül ez is nyomós ok lehetett. Egyedül jött, feleségével veszekedett is ezért. Nem szerette a rokonait, hiszen nehezen fogadta be a család, meg a szeretett számítógépe mellől nem lehet őt sehova sem elcincálni. Már két éve van meg a gép, azóta ő lett a minden, sokszor napokig nem beszélgetnek, de két éve már nem is szeretkeztek. Az asszony admin meg moderátor jó pár torrentes oldalon, és hiába tesz bármit, neje már másé lett. Eljegyezte magát a számítógéppel, neki szenteli az életét, amolyan modern apáca.
Felállt, de megszédült, vissza esett az ágyra, és valami puhaságot érzett a feje alatt. Megfordult és egy gyönyörű szőke nő feküdt mellette. A haja úgy terült szét a párnán, mint az aranyló búzamező. Két kemény melle meg ritmusosan ringatózott, ahogyan a levegőt vette. Ajkai, mint a nyíló rózsák, kicsit tátva voltak.
-Istenem,de megcsókolnám!-gondolta,-De hogy került egy ilyen szép lány az ágyamba? Kicsoda lehet? Berúgtam rendesen!
Nem igazán emlékezett semmire, csak halványan emlékszik arra, hogy beszélgettek a lánnyal, meg nagyon sokat táncolta, aztán megszakadt a kép.Elindult zuhanyozni, hűtenie kelett magát és kijózanodni. Beállt a zuhany alá és megengedte a vizet. Jéghideg volt, üvölteni szeretett volna, de nem mert, hátha felébred a lány.
-Segíthetek?-szólt egy lágy női hang a háta mögött.-Hű! Ez nagyon hideg! Nem akarsz egy kis meleget is adni hozzá?
Megtette, amit kért a lány, most már mindegy, lőttek a hűséges férjnek, bár nem emlékszik, hogy szeretkeztek volna. Így meztelenül még csodálatosabb látvány, formás lábai, kerek, izmos hátsója volt. Belépett a zuhanyzóba és már húzta is fel a fürdőkesztyűt a kezére. Lágyan, puhán szinte simogatóan kezdte el mosni a hátát, majd hozzá simult és elölről is fojtatta. Érezte, hogy ismét szüksége van a hideg vízre. Szembe fordult a lánnyal és magához ölelte.
-Olga a neved, ugye így hívnak?-halványan még emlékezett a nevére.-Gyönyörű vagy! De hogy kerültél az ágyamba? Ugye eddig a percig semmi sem volt közöttünk?
-Eddig még semmi. Felcipeltünk a szobádba, tudod egy kissé kiütötted magad és én nem akartam ismét egyedül aludni. Van egy rossz szokásom, meztelenül alszom.
-Nem is olyan rossz szokás ez, én is így szeretek aludni. A házaséletben sok előnnyel jár.
Megcsókolta a lányt, az lassan háttal fordult neki. Megszappanozta a kezét és a heves csókok közepette játszani kezdett a testén, Megemelte a lányt a combjainál, és szeretkezni kezdtek. Érezte a lány lábainak szorítását a derekán.
Megtörülköztek, kimentek a szobába, ahol már terített asztal várta őket. Észre sem vették a szobapincért, mikor meghozta a reggelit. Beszélgettek, megtudta, hogy a nő is magányos, hanyagolja a férje. Nővére a menyasszonynak, sokat unatkozik, az urának most is fontosabb volt az az üzlet, mint a felesége. Sok közös tulajdonságuk volt, még az is, hogy elhanyagoltságuk ellenére szerették párjukat. Elmentek a városba sétálni, felmentek a várba, presszóba ültek és csak folyt belőlük a szóáradat. Kézen fogva sétáltak, mint két szerelmespár. Este mikor ágyba bújtak, már nem szerette volna elrontani a szeretkezést. Megcsókolta a nyakát, fülét, ami nagyon tetszett a lánynak.
-Ezt nagyon szeretem-súgta a fülébe.
Gyönyörű melle volt,olyan volt mint a süvegcukor, vigyázott is arra, hogy el ne olvadjon a szájában. Csókolta a hasát, majd a combját egészen a lábujjáig, majd a másik lábon vissza a vágyak templomáig, minden férfi álmáig, mit a legjobban szeretne megkapni minden nőtől . Itta az illatát, és érezte a lány kezét a fején ahogy simogatta a haját.
-Te kis önző fráter! Nekem semmit sem hagysz csinálni? Fordulj meg kérlek!
-Én úgy szeretem, ha te vagy felül!
Érezte amikor orgazmusa lett a lánynak, főleg hogy hirtelen levegőt sem kapott, amikor a combjait összezárta a gyönyörtől. Szeretkeztek, vadul, mintha ez lenne az utolsó napjuk ezen a világon.
Jó volt a szex, régen érezték ilyen jól magukat. Elaludtak a kimerültségtől.
Reggel mennie kellett. Az autó előtt átölelte a lányt, megcsókolta, hosszan búcsúztak.
-Kár, hogy házasok vagyunk!-mondta a lány.
-Meg hűségesek is!-válaszolta a fiú, majd beült az autóba, indított és gázt adott.

Ha a kedves...

Ha a kedves szemembe néz,
hozzá bújok már tettre kész
kezét féltőn nyújtja elém,
szeretetét küldi felém.


Ha a kedvesem hozzám szól,
Csábos szava, mi megborzol,
selymes bőre a tiszta rét,
csak nézem barna szép szemét.


Lefekszem a rét gyepére,
ráhajtom fejem kezére.
Olyan, lágyan simogató,
akár bársony ágytakaró.