mosolya, legszebb e világon,
s ha hallom lágy, fuvola hangját,
mint barát, imádom Mónikát!
Tűz ég, bogár barna szemében,
elolvadok, amikor nézem,
álmomban csodálom a báját,
mint barát, imádom Mónikát!
Tengernyi bánatom, meghallgat,
elsírhatom fájó gondomat,
tanáccsal lát el, s iszom szavát,
mint barát, imádom Mónikát!
Ismer, hisz olvassa műveim,
véleményt mond róluk, ez segít
megírnom a rengeteg csodát.
Mint barát, imádom Mónikát!
Hálával tartozom, még élek,
feltörnek bennem az emlékek,
öregen, szemüvegemen át.
Örökké imádom Mónikát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése