A felragyogó múlt.

Csábító mosollyal köszönt rám a múlt,
kacér szemében vadul izzik a vágy,
szunnyadó vulkántüzem most lángra gyúlt
forrón éget, mar a szerelemláng.

Szeretném őrizni álmod minden éjjel,
méz ízű csókod nyelvemen érezni,
ölelni tested forrón, szenvedéllyel,
minden este veled vadul vétkezni.

Ősz van. Arcomra mély barázdaredőt
szántott félévszázad bánata, búja,
deresre festi hajam már az idő.

Átélem a múltat, most hogy vagy újra,
borús, szürke életembe, tündöklő
napsugárfényed ismét nyarat hozza.