Véget ért egy álom

Véget ért egy álom, most felébredek,
álmodtam, hogy voltál, veled táncoltam,
csodás mosolyod mit emlékül kaptam,
álomkép lesz arcod, csillogó szemek.

Véget ért egy álom, képzeltem csupán,
minden bátorító szót mit akkor mondtál,
másképp érzel irántam, megváltoztál,
olvastad versem, könnyet ejtsz talán,

Véget ért egy álom, vár a valóság,
színes lombruhába öltözött a táj,
könnyet ejt, búcsúzik a nyári világ.

Szürke ködköpenyében suhanva jár
az Ősz, nyomában eltaposott virág,
üvölti velem tovább, " Mennyire fáj! "

Egri álom

Eger utcáin sétáltam ma veled,
ott, ahol egykoron Dobó lépkedett.
Török ostrommal, csellel be sosem vett.
dombtetőn ránk büszke várfala meredt.

Bástyából néztük, mily szép panoráma,
lenyűgöz a történelmi táj képe,
fejembe szállt az egri bikavére.
barátságban áll Mecset, Bazilika.

Véget ért álmom, ideje ébrednem,
gyötrelmes kín az élet, nincs többé tét,
kihűlt már lelkem égető szerelem.

Véget ért álmom, nincs szín, szürke a lét,
könnyet ejt majd este a kiszáradt szem,
unalmas hétköznapok várnak ismét.