Nehéz nap volt. Nem igazán akaródzott elmenni a munkatársakkal a csapatépítésre. Tudta, hogy csak veszekedések, semmire sem vezető viták lesznek, egymás fejéhez vágnak majd olyan dolgokat, amik teljesen feleslegesek, és igazságtételük egyenlő a nullával. Elbeszélnek egymás mögött, és a komoly, a bajokat megoldani segítő hozzászólásokat meg sem hallgatják. Talán a foglalkozást irányító pszichológusnak üti meg a fülét egy- egy szó, de mivel az indulatok a tetőpontjukra emelkednek, nem akarja boncolgatni a dolgot.
Tavaly szintén ez volt, s mivel a cégen belül két csapatra osztódott a társaság, most sem várhatott mást. Van egy négytagú kemény mag / csak klánnak becézi őket mindenki /, akik éppen nem a munkájukkal hívják fel magukra a figyelmet, hanem a hatalomgyakorlás területén kifejtett " áldásos " tevékenységükkel. A feszültségét még az sem enyhítette, hogy most az egyik termelői sor is csatlakozott hozzájuk, s már lányok is voltak a csoportban. Imádja a nőket, mindig van egy kedves bókja még a legcsúnyább hölgynek is. Szerették is ezért, sokszor viccelődtek vele.
Már a buszon elkezdődött az " alapozás ", csodálkozott is ezen, hiszen munkaidőnek számít a mai is, hiszen fizette a cég ezt a napot is. Nem csalódott az érzéseiben, hiszen a " kemény mag " már is kiszemelte a legújabb áldozatát, sértő, durva megjegyzéseket téve ábrázatára, és férfiasságára. Nem is figyelt rájuk, hiszen szemét nem tudta levenni az egyik lányról. Festett vörös haja volt, színe jól ment sötét barba szemeihez. Már sokat beszélgettek a gyárban, de sosem mert közeledni feléje, hiszen idősebb is volt nála, meg a külseje nem igazán mondható dekoratívnak. Elhízott, nem igazán jóképű, bár sokan azt mondták róla, hogy sok évet letagadhatna a korából. Vágyódva nézte, gyönyörű volt a mosolya, nagyokat nevetett. Már álmában is megjelent a lány nem is egyszer, természetesen nagyokat szeretkeztek, a felesége volt, gyereket is szült neki. A valóságban tisztában volt vele, sosem fogja megkapni ezt a gyöngyszemet, hiszen az ő álmaiban nem olyan ember szerepel, mint ő. Elhessegette magától a gondolatait, miközben begurult a kis vadászház udvarára a busz.
Leszálltak róla. Körben fenyők ölelték át a lakot, árnyékukkal borítva be azt. Volt egy tisztás is, focipályával, gyerekeknek hintával, és íjászatra alkalmas területtel. Bementek a tágas előcsarnokba, a falakon trófeák díszelegtek, és fényképek az őket elejtő vadásszal. A székek és asztalok faragottak voltak, a lábaik vaddisznó fejű volt, és a székek támlája egy- egy vadászjelenetet ábrázolt. A társalgó közepén cserépkályha volt, cserepei vadállat portrékkal díszítve. Jobbra volt egy kultúrszoba, billiárd asztallal a közepén, könyvespolccal, ami tömve volt könyvekkel. Itt folytak a foglalkozások is. Balra a konyha volt, remek illatok áradoztak, szarvas és vaddisznó pörköltet főztek vörösborral, és fácánlevest. a nyál is összefolyt mindenki szájában, és nagyot nyelve léptek be a foglalkozásra.
Rövid bemutatkozás során ismét alkotott a " nagy négyes " , hiszen mikor a lány mutatkozott be, obszcén szavakkal dicsérték a külsejét. Magabiztosak voltak, hiszen Porthos küzdősportokban is kipróbálta magát, kezdetben nem kis eredményekkel, de a gyúrás során szedett kokszok kikezdték az agyát, hiába volt olyan, mint egy kétajtós szekrény, agyának térfogata egyenlő volt egy tyúkéval. Athos olyan volt, mint egy gnóm. Széles vállak, erős felsőtest, cérna lábak. Ő valamivel okosabb volt, de ha egyedül maradt, szellemi párbajt nem szeretett vívni, mert mindig alulmaradt. Aramis a fővezér, neki van érettségije, és valamilyen logisztikai sulija. Ő az okos ember, mindenki hülye, pedig csapnivaló a helyesírása, és sokat nevettek a háta mögött a fogalmazásain is. Nem túl magyarosak,voltak. Bátya, D'Artagnan még nála is sötétebb volt. A jó munkahelyét is az öccsének köszönhette, hiszen hat + kettő általánossal hová is vették volna fel őt. pirulva ült vissza a székére a lány. a logikai és munkakapcsolati kérdések után a szabadban folytatódott a foglalkozás. Párokat sorsoltak össze, az volt a feladat, hogy bekötött szemmel hátra kellett dőlni, és a pár kapta el. hogy a földre ne zuhanjon a másik. Bizalomépítő feladat volt a neve, erősítse a segítőkészséget, és a hitet, hogy vakon megbízhatunk a munkatársunkban, ha segítségre szorulunk. Ez a feladat már rosszul kezdődik, hiszen aki a " nagy négyesnek " nem nyal, az örökre elvágta magát. Fohászkodott is, hogy még csak véletlenül se valamelyiküket húzzák társnak, mert úgy is a földön köt ki, és halálra nevetik majd magukat tenyerüket egymásnak csapva, az újabb jól sikerült tréfán. Szerencsére a Mariann lett a kiválasztott, hiszen így hívták a lányt. Félt egy kicsit, hiszen fizikából éppen akkor vették a nehézségi erőt, és rögtön felmérte, hogy a súlya, plusz a sebessége legyőzheti ennek a törékeny lánynak az ellenállását, és ismét nevetség tárgya lesz. Bekötötték a szemét, majd hátradőlt. Meglepetés érte, hiszen puha karok ölelték át, és nem esett el. cseréltek, most neki kellett elkapnia a lányt.
- Aztán nehogy a mellét fogd meg!- kiabálta Athos.
- Remélem megcsókolod !- hallotta maga mögött.
Szíve dobogott, már sokszor szerette volna átölelni, csókolni Mariannt, s most büntetlenül megteheti. Magához szorította a kezét a lány, és hátradőlt. A karjánál fogta meg, úgy tartotta.
- Gyáva alak! - kiáltotta Porthos. - Én a mellénél fogtam volna meg!
Hálás mosoly volt a válasz, és egy kis kacér pillantás.
" Istenem! De szép! " gondolta magában. Letudná élni vele az életét, szeretné, megbecsülné örökre.
Vége lett a foglalkozásnak, megebédeltek, majd szabad foglalkozás kezdődött. A fiúk csapatot választottak, de ő már létszámon feletti lett, csak tartalék maradt. Pedig szeretett focizni, nagyon jó kapus hírében állt a kispályás bajnokságban. Versengtek érte, de megnősült, felhagyott a sporttal, ekkor kezdett el hízni. A kényelmes élet, és hogy nem kell már harcolni a nők kegyeiért, elpuhította. Aztán a neje másik munkahelyet keresett, majd pár hónap múlva a válási papírokkal jelent meg. Akkor lefogyott, de miután begyógyultak sajgó sebei, ismét hízni kezdett. Már feladta a reményt, hogy ismét sikeres lesz, és újra lesz aki szeresse. nem törődött a súlyával. Biliárdozni ment, Mariann is ott volt. Fogadásokat kötött a fiukkal, hogy melyik golyót rakja el. Egy feles, és egy sör volt a tét. Az ötödik sör, és feles után vesztett először, mert már a lábán is alig állt. Megszédült, és a jó reflexe miatt ő volt az első, aki elkapta, majd kikísérte a lányt a szabad levegőre.
- Sosem iszom.- mondta megbicsakló hangon.- Tegnap hagyott el a barátom! Az a rohadt strici otthagyott egy kis cafka miatt! De utálom a pláza cicákat!
- Jön majd más, nem hinném, hogy sokáig egyedül maradsz.- válaszolta
- De nekem ő volt a minden! Annyira aljas, olyan szemét volt! Szerettem volna tőle gyereket, de ő nem akarta. Most meg ezt a szemét kis cafkát felcsinálta! Van igazság?
Nincs. persze, hogy nincs. Ő is átélt már hasonlót. Csak ő öngyilkos akart lenni, és olyan ügyetlen volt, hogy még az sem sikerült neki.
Kicsit kijózanodott a lány, bementek. Mariann csak az ő társaságát kereste, és döntötte magába az italt. sajnálta nagyon. A " négyes fogat " exkluzív tagjai rástartoltak volna a védtelen lányra, de az ellenállt minden próbálkozásnak.
- Nagyon utálom ezt a négy majmot!- mondta tánc közben. -Ne engedd őket a közelembe.
Már nagyon várta a nap végét, azt, hogy induljon a busz, s már végre otthon legyen, és a párnába temesse arcát, hogy maga se lássa könnyeit.
- Kísérj haza kérlek!- mondta neki Mariann.- Félek, hogy elesek, és ronda látvány lennék részegen a földön elterülve.
Engedelmeskedett a kérésnek, lesegítette a buszról meg sem hallva a feléje kiabált megjegyzéseket.
- A mázlista! Aztán adjál neki rendesen!
Ha ezt mázlinak lehet nevezni, hogy egy részeg lányt kell hazakísérnie, akkor tényleg az. Be nem állt a lány szája, sajnálta szegényt, hiszen letört volt. Ugyanakkor csodálattal nézte bájos arcát.
A lépcsőházhoz érve előkereste a lány táskájából a kulcsot, felkísérte az emeletre. - A szüleim alszanak. Szeretkezzünk!-
Hirtelen szóhoz sem jutott a meglepetéstől. Minden vágya ez volt, most beteljesülhetne.
- Majd ha józan leszel, hívjál!- és megnyomta a csengő gombját.
