emléke örökre megmarad,
kacéran intettél, hogy menjek,
ellenállni nem tudtam neked.
Lágy dallam volt, átöleltelek,
fejed a vállamon megpihent,
magamba szívtam az illatod,
éreztem szíved, ahogy dobog.
Vad polkára váltott a zene,
pörgettelek az ütemére,
és magamhoz szorítottalak,
hittem, nem múlik a pillanat.
Csak két tánc volt, egy csodás álom,
apró öröm e rút világon.
Kicsit több vagy nekem, mint barát,,
közelebb sosem jutok hozzád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése