Eljött a napod, köszöntelek téged,
tiszteletből lett nemzetközi ünnep,
hisz méhedben fogan a kicsiny élet,
kiben génjeink lánca tovább élhet.
Benned növekszik kilenc hónapon át,
születéskor rád a pokol kínja vár,
arcodon torz a mosoly, fáj az élet,
magadhoz öleled, boldogan nézed.
A szerelem te vagy, érted születnek
az álom szülte, vágyakozó versek,
faragott szobor élteti az anyát,
amidőn melléből eteti fiát.
A lelked fontos, a külső nem számít,
aranylik hajad, mit nyári szél szárít,
tűzben ragyog, mint a hajnali napfény,
koromfekete színű bársonyos éj.
Szemed ragyog, fénye a tiszta égbolt,
smaragdzöld színe háborgó tengerfolt,
hideg őszi napon meleg gesztenye,
sötét bogár pár, ha eljő az este.
Szerelemtől ittas hangod lágy, csengő,
haragodban borús, sötét, mennydörgő
akár csak a nyári zivatarfelhő,
megbocsájtasz. s könnyed hull mint az eső.
Lehetsz karcsú, és vékony mint a nádszál,
gyönyörű nő, illatozó rózsaszál,
gömbölyded a csípőd, és kissé molett,
körte derekú, egy kissé kerekded.
neked nyíljon a kertben minden virág,
Nő vagy, a férfi mindent megtesz érted,
mert az élet vagy te, maga a végzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése