a veled töltött napot újra élem,
hallom a szavad, és látom mosolyod,
hogy ismét lássalak, várom már nagyon.
Téged látlak! Ha dúl vad szeretkezés,
te vagy az elcsukló sóhaj, ölelés,
az örömtől eltorzult, gyönyörű arc,
lemondtam rólad, felesleges minden harc.
Téged látlak! Miért? Ez nem nagy titok,
szívembe égett örökre a billog,
megsebzett, nem forr be égető hege,
lelkemben élsz majd tovább, MINDÖRÖKRE.
Téged látlak! Felejteni nem lehet,
hogy szerettelek viszonzatlan, kezed
fognám, enyhítse kínom, hogy ne fájjon
szívem égeti őrjítő magányom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése