Szeretlek! az érzés részemről komoly.
Látom arcod, ajkadon kacér mosoly,
szép szürke szemedben rám a nap ragyog.
Egyedül vagyok, egy láncra vert kutya,
száműzött, kidobott senkinek sem kell,
magányos szívem szerelmet már nem lel,
vonyítok fájón, de senki sem hallja.
Az asszony többé nem enged magához,
szíved kapuja nekem kulcsra zárva,
nyitját szomorú szavam sem találja.
Így élek örökké, megkötve egy fához,
szabadulást rab lelkem csak tőled vár,
enyhülést számomra más hoz, a Halál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése