Mennyi fájó érzés örvénylik bennem,
szomorú, bús emlék ma már csak a múlt,
elment mind, kiket szerfelett szerettem,
arcuk egy elsárgult fotón, megfakult.
Bár emlékük eleven, örök marad,
mint szakadozott film, lassan lepereg.
Elnémul csendben. Alig hallik a hang,
olyan távoli, oly fájdalmas a csend.
Megállok nyughelyeteknél egy percre,
szélükön gyertyák eleven lángja ég,
rátok gondolok, könny szökik szemembe,
tudom, odaát találkozhatunk még.
Sok a tennivalóm, nem fejeztem be
létem e Földön, vár rám sok boldog év.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése