Függönybe zárt horizont

Úgy élt ő, mint minden tizennyolc éves lány,
hitt a szerelemben, családról álmodott,
élete nem gyötrelem lesz és a magány,
amilyent egy elrontott műtét rászabott.

Először lépésekre kellett figyelni,
járni tudott csak óvatosan, tipegve,
a jégen elcsúszott, nem tudott felállni,
betegsége fogva tartotta örökre.

Ötvenkét évig mindig erőt vett magán,
imáiban kéri az Úr segítségét,
falnak simulva lépdelt, az előszobán
ki a konyhába, így élte az életét.

Egy nap, tett egy mozdulatot, s eldőlt a szék,
megütötte magát, s messze a segítség,
többé nem fog járni, poroszkálva mint rég,
ágyhoz kötve mindig, még el nem jön a vég.

De erőt vesz magán, nap mint nap felállva
próbál járni, de gyenge lába megrogyott,
ágyhoz kötve, néz szobája ablakára
látványa lett a függönybe zárt horizont.