2010. február 4., csütörtök

Pandora

E bolygóra vágyom mióta láttam,
csodás, idilli, űrbéli táj,
hol eggyé válik a Na'vi, és a természet,
meseszerű, boldog álomvilág.
Ott a levegőben szállnak a sziklák,
közöttük sárkánnyal repkedek,
s eggyé válunk mind a ketten
én, és a szivárványszínű Banshee/Ikran.
Lovagolok a hatlábú Direhorse hátán,
gondolatommal irányítom, érzem szívverését,
összeköt minket a hajam végi idegköteg.
A szerelem, mint a dárda, megsebzi
fájó szívemet, Neytirit látva tudom,
ő lesz a végzetem. Sétálunk az Életfán,
amerre járunk, fény gyullad a talpunk alatt,
s az apró Medusa-k a vállamra szállnak.
Szimbiózisban él itt Na'vi, a növények és a fák,
Ej-va anya érzi, minden élő fájdalmát.
A Lelkek fája alatt Na'vi-vá válok én is,
hisz Pandora az elveszett Éden, szívem húz oda,
csodás itt az élet, bár mese csupán e táj,
ha kihunyt belőlem az élet, odaát rád találok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése