Mennyire kívánom ölelni tested,
rabul ejt, megőrjít kínozva a vágy,
Veled tölteni minden forró estet,
amíg el nem ereszt, fogva tart az ágy.
Megbabonáz és igéz bogár szemed,
vaddá válik a szunnyadó Angyallány,
szorosan ölel, el nem enged kezed,
többé nem kínoz már a páros magány.
Kiszáradt ajkam mohon keresi szád,
hűs patakként enyhíti szomjam a csók.
Tudom, s érzem, érdemes lesz várnom rád,
hisz régen kaptam ennyi szépet és jót.
Szerelmünk kitart majd egy életen át,
feledve múltat, mindent ami rossz volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése