nagyot ásít bíbortakaró alatt.
Hosszú volt az út, most megpihen, fáradt,
nehéz munka várja őt ismét holnap.
Hunyorogva nézi, felváltja a Hold,
meleg fénye, hideg sötétségre vált,
felveszi újra a gyűrött gyászruhát,
fénye világít millió csillagot.
Lelkem gyászba öltözött, fekete lett,
megsértettem őt, elhagyott egy barát,
haragszik, tettemért örökre megvet,
elkerül messze, szívesen már nem lát.
Szívem vérzik, vörösen mint a Napkert,
nincs remény arra, hogy egyszer megbocsájt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése