2010. október 11., hétfő

Néztem arcodat

Néztem mosolygós arcod, fény rajta hogy ragyog,
érzem közelséged, szívem hevesen dobog,
régen láttalak már, szépséged mit sem kopott,
ugyan az a báj, ami akkor rég megfogott.

Elért a szerelem, életed megváltozott,
fájt minden szavad, s bennem tátongó űrt hagyott.
Miért szerettelek meg? Számomra nem titok,
nem vak, szerelmes, boldogtalan férfi vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése