és nem csak a külföldi élet reménye hajtja,
hűséges, szerető társad marad életedben,
megtépázott önbizalmam már romokban hever,
Egyedül maradtam, hajótörött e tengeren,
múlnak az évek, s az élet elrobog mellettem,
kutyákkal marakodom, félig lerágott koncért,
szerelemre éhezve nyalom az üres kondért.
Üszkös sebemet mélyen a csontokig lerágtam,
többé már nincs helyem e mocskos, züllött világban
várnak már odaát ők, kik igazán szerettek,
kitaposták az ösvényt. Élni jó volt köztetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése