nem tudtam, milyen nagy beteg Nagyapa,
kopasz fejét egy kefével fésültem,
jó ember volt. Istenem! De szerettem!
Négy éves voltam, buta, naiv gyermek,
róla ezt az egy képet őriztem meg,
s egy napon, az apám sírva ért haza,
zokogva azt mondta, "Nagyapa halott!"
de finom volt keze, meleg mosolya,
csak elmosódott kép lett már számomra,
negyven éve, a Kaszás elragadta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése