Csodálatos álom

Az ajtódban álltunk. Szép volt a nap,
búcsúzom. Ösztönös volt a mozdulat,
félve megsimogattam a hajad, s szemed
huncutan nézett, arcodon egy kacér mosoly,
szívem mélyéig hatolt.Nem tudtam ellenállni neked,
gyengéden megcsókoltalak. Ügyetlen volt az első csók,
elfordítottad arcod. Hogy miért történt még is meg?
Akartuk nagyon. Gyengéden hozzám simultál,
s ittam ajkad édes csókját, mint virágport a méh.
Kinyitottad halkan az ajtót, karomba vettelek,
átléptük a küszöböt, mint az ifjú házasok.
Lehullt rólunk a ruha, mint ősszel a falevél,
éreztem rezdül a tested, ahogy kezem hozzád ért.
Magamba szívtam tested illatát, virágos tavaszi rét,
ittam kelyhed nedvét, mint szomjazó őz, a tó vizét.
Vad, szerelmi táncot jártunk, fáradtan
vállamon fejed álomra hajtottad.
Eljött a reggel, kerestelek magam mellett az ágyban,
csak egy szép álom voltál csupán,
de nem lehetsz velem, túl nagy közöttünk a távolság.
Lelkem szunnyadó magma, s ha veled egyszer a felszínre tőr,
megéget akkor majd téged, forrón, perzselőn.