vártam már a napot, apa leszek,
ahogy apám nevelt, úgy nevellek,
szívembe sajnos az ősz költözött.
Virágba borultak a barackfák,
színes ruhát vett fel az orgona,
aznap nyitott ki minden uszoda,
szél lengette az ünnep zászlaját.
Számomra mást jelent már ez a nap,
szívemre a gyász nehéz súlya ült,
az elvesztésed hagyott bennem űrt.
Gyorsan eltelt az a három hónap,
amíg hittem, hogy megszületsz talán,
s nem tudom fiam lett volna, vagy lány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése