lógva, színed, anyagod megfakult,
hogy ragyogtál egyszer, már csak a múlt,
újra viseljenek, reménytelen.
Ledobtak végleg, akkor éjszaka,
a földön hevertél, összetörve,
megtaposva néztél fel a nőre,
hogy voltál, elfeledte hajnalra.
Fogason lógsz, varrásod elszakadt,
várod már nagyon, újra hordjanak,
fényedet megmutasd a világnak.
Boldog voltam, csak emléke maradt,
már csak egy levetett ruha vagyok,
a szerelem örökre elhagyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése